A 2025-ös Networkshop konferencia nemcsak a hálózati technológiák és IT-infrastruktúra szakértőinek adott találkozóhelyet, hanem platformot kínált a felsőoktatás digitális transzformációjának kulcsszereplői számára is. A Digitális Oktatásfejlesztési Kompetencia Központ (DOKK) idén külön szekcióval jelentkezett, ahol öt olyan előadás mutatkozott be, amelyek újraírják, mit is jelent ma az oktatási innováció – akár adatvezérelten, akár MI-támogatással, akár játékosított kurzusdizájnnal.
„Hol tartunk ma?” – Digitális fordulóponton a felsőoktatás
Ritter Dávid keynote előadásának bevezető gondolatai a Networkshop 2025 konferencián
A digitális transzformáció nem csupán új eszközöket, hanem teljes szemléletváltást kíván a felsőoktatástól – erről szólt Ritter Dávid „Hol tartunk ma?” című nagyívű keynote előadása a Networkshop 2025 konferencián. Az előadás helyzetképet adott a globális technológiai trendekről, amelyek egyre erőteljesebben formálják a magyar egyetemek működését – infrastruktúrában, gondolkodásmódban, és szervezeti kultúrában egyaránt. Ritter szerint minden digitális kihívásban közös, hogy csak az erőforrások tudatos összehangolásával lehet jobb eredményeket elérni. Az informatika ma már nem háttértámogató műszaki funkció, hanem stratégiai alakító tényező, amely a változások motorjaként is működik – ahogy az előadás egyik fóliája is hangsúlyozta: „az informatikától hozzáadott értéket várnak – valami legyen jobb”.
Repozitórium, de újragondolva: strukturált tananyag-ökoszisztéma az ELTE-n
Nemes László, az ELTE digitális tananyag-repozitórium alprojektjének vezetője, radikális újratervezésről beszélt: cél egy olyan rendszer létrehozása, amely egységes protokollokon keresztül képes integrálódni különféle LMS-ekkel (Canvas, Moodle, Neptun), és nem csak tárol, de értékelhető, újrafelhasználható, és metaadatokkal gazdagon leírt tananyagokat kínál. A rendszer megfelel az Open Educational Resources (OER), a FAIR adatkezelési elvek, valamint az Open Science elvárásainak.
A technikai kihívások mellett a projekt komoly figyelmet fordít az oktatói motivációs rendszerekre, szerzői jogi kérdésekre és a belső kommunikációra is – ezek nélkül ugyanis nem lehet digitális kultúrát építeni.
Mastery Paths és önjáró tanulási ösvények: a Canvas differenciáló ereje
Gráf-Szabó Veronika prezentációja olyan technológiai megoldást mutatott be, amely a tanulás személyre szabhatóságát helyezi középpontba. A Mastery Paths funkció a Canvas LMS fizetős verziójában érhető el, és lehetővé teszi, hogy a hallgatók előzetes teljesítménye alapján automatikusan eltérő tanulási útvonalakhoz jussanak.
A modell a tanulók önállóságát támogatja: azok, akik jól teljesítenek, „haladó” modulokat kapnak, míg mások gyakorló anyagokat. A funkció nemcsak pontozott feladatokra, hanem fórumokra és beadandókra is alkalmazható, a kurzusok pedig self-paced jelleggel működhetnek – az utolsó modul csak a tanulási ösvény végigjárása után nyílik meg.
A DOKK csapata gamifikált, szabadulószobaszerű kurzusmodellekkel is kísérletezik – ezekben a Canvas adta HTML-beágyazási lehetőségek is kulcsszerepet játszanak.
Gyerekek és MI: két „külső tanácsadó” a tananyagfejlesztésben
Dr. Lénárd András előadásának egyik legérdekesebb vonása, hogy a fejlesztési folyamatban 10 éves gyerekeket vontak be egyetemista és tanársegéd szintű tagok mellett. Az eredmény: a gyerekek pontos visszajelzései („digitális cukormáz”, „végtelenségérzet”) olyan szempontokat emeltek be a tervezésbe, amelyeket korábban csupán UX szakértők vagy didaktikusok említettek volna.
Ezzel párhuzamosan bemutatásra került egy AI-alapú tananyagértékelő rendszer is, amely pedagógiai kategóriák szerint képes rendezni és ajánlani digitális tartalmakat. A cél: tananyagok valós didaktikai értékének azonosítása és alkalmazásuk hatékonyabbá tétele a tanítási gyakorlatban – tehát nem pusztán „digitális tartalom”, hanem célzott tanulási eszköz.
Big Data a tanteremben: adatintegráció mint kutatási erőmű
Czirfusz Dóra előadásában azt mutatta be, hogyan válnak az adminisztratív nyilvántartások (pl. felvételi, szakképzési, karrierkövetési adatok) a felsőoktatási kutatás új aranybányájává. A bemutatott példákban Python- és SQL-alapú adatkapcsolási módszerekkel több százezer rekordból álló adatbázisokat fűztek össze, teljes anonimitási eljárással.
A projekt során nemcsak trendeket azonosítottak (pl. pontszámeloszlások, szakválasztási minták), hanem döntéstámogató riportokat és vizualizációkat is építettek a felsőoktatási szereplők számára. Az adatkezelés etikai és jogi kérdéseire külön hangsúlyt fektettek, követve az Európai Bizottság és az OECD irányelveit.
Digitális parenting és tanulói rugalmasság
Vetési Erika és Dr. Balogh Anikó a szülőként tanuló egyetemisták igényeire reflektáltak. Az előadásból kiderült, hogy a hallgatók közel harmada kisgyermeket nevel, és számukra a rögzített online előadások, a CooSpace és a Teams jelentik a tanulás elsődleges platformját.
Az Edutus Egyetem pilotja keretében elérhetővé vált például egy „baba-mama szoba”, ösztöndíjprogram és online-only modulstruktúra. Emellett a kutatók olyan digital parenting training kurzusokat is terveznek, amelyek a szülői digitális kompetenciákat fejlesztik, AI-támogatással, avatárokkal, vizuális visszacsatolásokkal.
Miért számít mindez?
A DOKK szekció előadásai világosan jelezték: az egyetemi digitalizáció nem csupán platformot, hanem új pedagógiát, új módszertant és új technológiát is jelent. A tanulás már nem lineáris, nem egyforma, és nem csupán oktatók által vezérelt – hanem egyre inkább dinamikusan alkalmazkodó, AI-val és adatokkal támogatott, felhasználói élményként újratervezett folyamat.
