Minden eddiginél nagyobb érdeklődés mellett rendezték meg a XI. DOKK workshopot, amely ezúttal nemcsak a projektek résztvevőinek, hanem az ELTE teljes közössége számára nyitotta meg kapuit. Az esemény különleges alkalmat teremtett arra, hogy az egyetem oktatói, kutatói és munkatársai közvetlen betekintést nyerjenek a Digitális Oktatásfejlesztési Kompetencia Központban zajló fejlesztésekbe, és testközelből tapasztalják meg, milyen innovációk formálják a felsőoktatás jövőjét.
A workshop középpontjában azok a kutatásalapú digitális megoldások álltak, amelyek az oktatói munkát támogatják, segítik a hallgatók tanulását, hozzáférhetőbbé és rugalmasabbá teszik az oktatást, valamint reagálnak a mesterséges intelligencia, a gyorsuló információs környezet és a változó tanulási stratégiák kihívásaira. A bemutatott fejlesztések között szerepeltek MI-alapú oktatási asszisztensek, digitális pedagógiai platformok, játékosított tanulási környezetek, digitális ikrekre épülő megoldások, valamint a well-beinget és a digitális nevelést támogató projektek is.
A résztvevők összesen tizenkét projekt eredményeit ismerhették meg, amelyeket ELTE oktatók és kutatók, valamint a DOKK konzorciumi partnerei, az ELMS Informatikai Zrt. és a Gábor Dénes Egyetem fejlesztettek közösen. A workshop egyik legkülönlegesebb eleme az újonnan bevezetett Live Lab formátum volt: az innovációk ezúttal nem hagyományos prezentációként jelentek meg, hanem interaktív bemutatóállomásokon, kipróbálható, megtapasztalható formában.
A Live Lab olyan nyitott bemutatókörnyezetet teremtett, ahol a fejlesztések nem pusztán koncepcióként vagy jövőbeli tervekként jelentek meg, hanem az ELTE digitális oktatási stratégiájának már működő, integrálódó eredményeiként. A rövid plenáris felvezetések után a résztvevők szabadon járhatták be az állomásokat, beszélgethettek az alkotókkal, kipróbálhatták az eszközöket, és közvetlen tapasztalatot szerezhettek az egyes projektek működéséről.
Az első blokkban Horváth László olyan pedagógiai tervezőtársat mutatott be, amely szakmai coaching jelleggel segíti az oktatókat a kurzustervezés során felmerülő dilemmák kezelésében. A kutatási eredményekre és bizonyított pedagógiai modellekre épülő chatbot támogatást nyújt többek között a hallgatók aktivizálásában, az értelmes csoportmunka kialakításában vagy az olvasmányok feldolgozásának ösztönzésében.
Baditzné Pálvölgyi Kata, Szabó Éva és Takács Lili a mesterséges intelligencia felsőoktatás-pedagógiai alkalmazásának lehetőségeit mutatták be. Projektjük arra a felismerésre épül, hogy a gyors technológiai változásokhoz már nem elegendő pusztán az eszközök technikai ismerete: az oktatóknak kognitív és interakciós készségekre is szükségük van. A fejlesztés tananyag- és kurzusfejlesztéssel, műhelyekkel, képzésekkel és gyakorlatorientált szakmai kiadványokkal támogatja az oktatókat.
Vetési Erika előadása a digitális nevelés és a szülői támogatás kérdését helyezte középpontba. A DINA – Digitális Nevelési Asszisztens projekt olyan kurzusokat és ajánlásokat kínál, amelyek eligazodást nyújtanak a szülők számára a digitális információs környezet kihívásaiban. A fejlesztésben az ELTE szakmai hitelessége és az ELMS technológiai háttere együtt biztosítja, hogy a program országos szinten is széles körben elérhetővé válhasson.
Az ELMS Informatikai Zrt. asztalánál a résztvevők a digitális avatárkészítés világába nyerhettek betekintést. A green screen technológiával és MI-alapú megoldásokkal kísért bemutató során saját avatárt is készíthettek, miközben arról is szó esett, hogyan alakítják át ezek az új technológiák az e-learning lehetőségeit és az online jelenlét formáit.
Lénárd Sándor és csapata az oktatói innovációs készség fejlesztését célzó projektjüket mutatták be, amely egy döntésalapú online játék formájában segíti az oktatókat innovatív készségeik fejlesztésében. A fejlesztés jelenleg is bővül új mikrojátékokkal és interaktív megoldásokkal.
Visontai Dávid és Stéger József a Kooplex platform működését ismertették. A böngészőből elérhető, nyílt forráskódú eszközökre épülő rendszer több tudományterületen támogatja az együttműködést és a közös munkát, miközben rugalmasan alakítható az adott kurzusok vagy projektek igényeihez.
Az első blokk után az érdeklődők stúdióbejáráson is részt vehettek az ELTE lágymányosi kampuszán működő ELTE stúdióban. A professzionális környezet oktatási, tudománykommunikációs és ismeretterjesztő tartalmak készítésére kínál lehetőséget: edukációs videók, podcastok, interjúk és green screen felvételek egyaránt készülhetnek itt.
A második blokkot Fekete Anikó magával ragadó ritmusgyakorlata indította, amely már önmagában is érzékeltette, hogy a workshop nem csupán technológiai fejlesztésekről, hanem az egyetemi jóllét és közösségi élmény kérdéseiről is szólt.
Tóth Erika és Romsics Csaba Mikrobi című projektjükben játékosított tananyagfejlesztési megoldásokat mutattak be. A digitális szabadulószobák és animációk célja, hogy segítsék a hallgatókat komplex biológiai ismeretek élményszerű elsajátításában.
Hegedűs-Kuti János a digitális ikrek és 3D-pontfelhők világát ismertette, ahol a mérnöki és informatikai területek kapcsolódnak össze más tudományterületek, például biológiai és fizikai gyakorlatok által hasznosítható módon. A helyszíni szkennelések és a kinyomtatott modellek azt demonstrálták, hogyan válhatnak a szűkös erőforrások – például csontgyűjtemények – szélesebb körben hozzáférhetővé a hallgatók számára.
Klemmné Gonda Zsuzsa és Horváth Zsófia szemkamerás kompetenciamérő rendszerük segítségével azt vizsgálták, hogyan olvasnak és dolgoznak fel digitális tananyagokat a hallgatók. Mint kiderült, elsősorban a vizuálisan kiemelt tartalmak ragadják meg a figyelmüket, a képekre viszont kevésbé fókuszálnak, hacsak a szöveg nem irányítja rájuk külön a figyelmet. A videós elemeket erőteljesen fixálják, miközben a digitális tananyagokban is jellemzően lineáris módon haladnak. A résztvevők a helyszínen magát a szemkamerás rendszert is kipróbálhatták, így közvetlen tapasztalatot szerezhettek arról, hogyan válhatnak láthatóvá az olvasási és figyelmi mintázatok. A kutatás eredményei új szempontokat nyitnak a digitális tananyagok tervezésében és a szövegértési stratégiák fejlesztésében.
Fekete Anikó projektje a kreatív zenei gyakorlatok és a well-being kapcsolatát járta körbe. A kutatások szerint a közös zenélés és ritmusgyakorlatok nemcsak a stressz csökkentésében segíthetnek, hanem a szociális, kognitív és problémamegoldó készségek fejlesztésében is fontos szerepet játszanak. A bemutató arra is rámutatott, hogy ezek a gyakorlatok természetes módon építhetők be az egyetemi oktatásba – akár egy óra ráhangoló vagy levezető elemeként –, miközben a hallgatói és oktatói jóllét támogatásának hatékony eszközei lehetnek. A projekt túlmutat az egyetemi környezeten: a fejlesztők szerint a kreatív zenei módszerek vállalati közegben is alkalmazhatók, például a munkavállalói jóllétet és a közösségi működést támogató programok részeként.
Zsákai Annamária és Szoldán Péter az ELTE Helyszínelők projekt keretében a humán biológia oktatásának új lehetőségeit mutatták be. Az NCIS-hangulatú digitális szabadulószoba, az animációk, videók és a 3D-ben nyomtatott csontmodellek egyszerre támogatták a tananyag elsajátítását és a hallgatói motiváció erősítését.
A Gábor Dénes Egyetem projektje a digitális tananyagfejlesztés és a távoktatás több évtizedes tapasztalatára építve azt vizsgálja, hogyan tehetők hatékonyabbá a digitális tanulási folyamatok. A Nexius keretrendszerben zajló fejlesztések a kurzusok és mikrotanúsítványok tananyagelemeinek működését elemzik – különösen annak fényében, hogy az elmúlt évben mintegy 60 000 hallgató szerzett mikrotanúsítványt a rendszerben. A projekt arra is rámutatott, hogy a digitális platformok jóval több pedagógiai lehetőséget kínálnak, mint amennyit az oktatók jelenleg kihasználnak, miközben sok esetben módszertani támogatásra is szükség van. Ennek jegyében egy játékos elemekre épülő metatananyagot fejlesztettek oktatók számára, emellett pedig a hallgatók tanulási tudatosságát is erősítik.
A XI. DOKK workshop különlegességét végül nemcsak a bemutatott technológiák vagy fejlesztések adták, hanem az a nyitott, kísérletező és együttműködésre építő légkör is, amelyben az innováció valóban közös tapasztalattá válhatott. A Live Lab formátum egyszerre mutatta meg, hol tart ma a digitális oktatásfejlesztés az ELTE-n, és milyen irányba formálhatja a felsőoktatás jövőjét az a tudás, amely itt, az egyetemi közösségben születik meg nap mint nap.
Cikk: Tóth Gabriella
Fotók: Rusznák Gábor
